Részletek "Balázs Béla F.: A kácsi patak" c. versből.
"Te, vén Bükk könnyétől mélyre mosott árok!
Kanyargós partodon elmerengve járok.
Futó habjaidnak kedves susogása-
Mint egy szép regényes kor öreg krónikása
Sok szép mondájával,
Szomorú jelenből dicsőséges múltba
Úgy ragad magával.
Miért sietsz úgy tőlünk? Habjaid mért futnak?
Meguntad tán e tájat s azért eredsz útnak?
Nem szeretnek téged sehol úgy, mint nálunk!
Hiszen mi vagyunk kik forrásodhoz járunk
S látjuk születésed;
Köztünk nőssz meg; minden búnkban, örömünkben
Neked is van részed.
Te, vén Bükk könnyétől mélyre mosott árok,
Partodon tűnődve, elmélázva állok.
Hallgatom habjaid panaszos súgását
S megértem már vized tova rohanását...
Vezéreljen Isten!
A regényes, szép múlt, akárhogy óhajtjuk:
Nem újul föl itten!
"Te, vén Bükk könnyétől mélyre mosott árok!
Kanyargós partodon elmerengve járok.
Futó habjaidnak kedves susogása-
Mint egy szép regényes kor öreg krónikása
Sok szép mondájával,
Szomorú jelenből dicsőséges múltba
Úgy ragad magával.
Miért sietsz úgy tőlünk? Habjaid mért futnak?
Meguntad tán e tájat s azért eredsz útnak?
Nem szeretnek téged sehol úgy, mint nálunk!
Hiszen mi vagyunk kik forrásodhoz járunk
S látjuk születésed;
Köztünk nőssz meg; minden búnkban, örömünkben
Neked is van részed.
Te, vén Bükk könnyétől mélyre mosott árok,
Partodon tűnődve, elmélázva állok.
Hallgatom habjaid panaszos súgását
S megértem már vized tova rohanását...
Vezéreljen Isten!
A regényes, szép múlt, akárhogy óhajtjuk:
Nem újul föl itten!