"...Tán fáj a csillagoknak a magány,a térbe szétszórt milljom árvaság? S hogy össze nem találunk már soha a jégen,éjen és messziségen át? Ó csillag mit sírsz!Messzebb Te se vagy,mint egymástól itt a földi szívek! A Szíriusz van tőlem távolabb,vagy egy-egy társam,jaj,ki mondja meg? Ó,jaj barátság,és jaj,szerelem! Ó,jaj,az út lélektől lélekig! Küldözzük a szem csüggedt sugarát,és köztünk a roppant,jeges űr lakik! (Tóth Árpád)